Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gyöngyösi Csilla

2005. szeptember 5.

Évről évre gazdagabb programot állítanak össze a Végvári Falunapok szervezői. Az újdonságok sorát az Irodalmi Jelen Könyvek két sikeres szerzőjével való találkozás nyitotta meg. Gyöngyösi Csilla tiszteletesnő – maga is tollforgató – Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel című novelláskönyvét és Eszteró István versesköteteit (Gondolatok a hölgytárban, Egy könnyű garni) konferálta be a szerzők jelenlétében. Megnyílt a falunapon részt vevő testvértelepülések hagyományőrző népművészeti kiállítása. A sportvetélkedő és a bográcsfőző vetélkedő sikeresen lezajlott. Kele István trombitajátékára elindultak a résztvevők, élükön helyi viseletbe öltözött lovas bandériummal. /Sipos János: Végvári Falunapok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

2006. február 21.

Gyöngyösi Csilla református lelkész írásában hangsúlyozta, hogy az apologéta egyrészt keresztényként képvisel „egy bizonyos hitet”, másrészt „párbeszédet kezdeményez az emberekkel. Szükséges hozzá a szellemi nyitottság, a vitára való képesség.” Jelenleg „az egyház a társadalom számára többé-kevésbé „csak” kulturális és szociális kontextusban értelmezhető – az egyház a világiak szemében akkor tölti be hivatását, ha felvállalja a kultúra ápolását és a szociális intézményeket. Az egyház azonban nem ezt látja a legfontosabbnak az önértelmezésében.” Az egyház krízishelyzetben van: képtelen elérni az embereket, „hatalmi helyzetében nem szokott hozzá, hogy az emberek igényéhez alkalmazkodjon”. A szerző Vályi Nagy Ervin tanulmányaira hivatkozva írta, hogy amikor az egyház konzerválni akarja saját magát, „és ki akarja zárni a változás lehetőségét, tulajdonképpen saját alapjait tagadja meg.” Ha az egyház képtelen a változásra, a párbeszédre is képtelen. Felmerül a kérdés: mit akar konzerválni/megőrizni az egyház, mint szervezet? Mi az, ami a hitben korhoz kötött, így múlandó, s mi az, ami örök? Ki az, aki meghatározza, hogy mi a múlandó, és mi örök? Milyen tekintéllyel? „Bezárkózás a nemzeti hagyományba” – ezt elítéli a szerző. Védeni a hagyományt, szerinte ez azt jelenti: „életben tartani az Idegen mítoszát. Aki nem más, mint az ellenség, mert nem olyan, nem azt a nyelvet beszéli, nem úgy gondolkodik, stb.” „Ebből a szellemiségből fakad sok felekezet nacionalizmusa is, ez azonban önmagában is ellentmond a kereszténység internacionalista szellemiségének.” „Az egyház helyzete, szerepének nyílt megvitatása tabu-téma. Éppen ezért jelen írás vitaindító akar lenni.” /Gyöngyösi Csilla: Egyház és világ viszonya – elméletben. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 21./ (A szerző református lelkész)

2007. szeptember 4.

Temes megyében Végváron a református egyházközség úgy döntött, hogy eladja a szaktárcának az iskolaépületet (az ingatlant egykoron államosították, majd a restitúciós törvények értelmében visszaszolgáltatták; benne mindvégig oktatás folyt). Gyöngyösi Csilla lelkipásztor elmondta, hogy a gyülekezet kicsi, anyagilag nem olyan erős, hogy fenntarthassa az épületet miután a bérleti szerződés lejár, és iskola kiköltözik belőle. Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint nem egyedi esetről van szó. A minisztérium felajánlotta az egyházaknak, hogy azokat az épületeket, amelyeket visszakaptak, és amelyekben iskola működik, megvásárolják. /P. L. Zs. : Eladó a végvári iskola. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

2017. szeptember 12.

Egy kiló almát kérni románul a piacon – rendhagyó nyelvoktatás indul Kolozsváron
Októbertől indul az a kolozsvári nyelvoktató központ, amelyben rendhagyó módon sajátíthatjuk el többek között a román nyelvet. A tankönyvízű megoldásoktól eltávolodó szemléletről, a Musafir Centre kínálatáról Gyöngyösi Csilla projektigazgatóval beszélgettünk.
A honlapotokon az áll, új szemléletet vezettek be a kolozsvári nyelvtanítása piacra. Milyen a jelenlegi kínálat, amely mellett alternatívát nyújt a Musafir Centre?
A mi piackutatásunk alapján több probléma is van: az egyik az, hogy főleg nagy csoportos nyelvtanulási lehetőségeket kínálnak – ami főleg az európai nyelvekre igaz –, illetve tankönyveket használnak. Nálunk egyetlen európai nyelv lesz elérhető a román mellett, a francia, amelyet egy olyan módszerrel oktatunk, amit a franciák régóta alkalmaznak: az eredeti dokumentumok módszere, amelynek Adorjáni Mária a szakértője.
Mi csakis kis csoportos nyelvtanfolyamokat indítunk, ez a kulcsa annak, hogy egy nyelvet el lehessen sajátítani. Ezt nagy csoportban nehéz elérni, a sok ember óhatatlanul a minőség rovására megy. Ennek megfelelően vannak beárazva a kurzusaink is, ez egy exkluzív nyelvtanulási lehetőség, ahol mindenkire nagy figyelmet fordítunk.
Mit jelent az eredeti dokumentumok szerinti oktatás?
Az illető nyelvtanár olyan eszközöket használ – legyen szó szövegről, videóról, hangfelvételről vagy egyéb „dokumentumról” – amelyeket nem nyelvtanítás céljából hoztak létre, hanem anyanyelvi beszélők írtak anyanyelvi beszélőknek. Nem is az a fontos, hogy ennek minden elemét megértsük, hanem hogy egy eredeti szöveg alapján bizonyos dolgokat megértsünk belőle, mintha anyanyelvi környezetben lennénk.
Ezt a tudást képes lesz használni az ember, ugyanakkor ezeket a dokumentumokat a saját érdeklődési körök szerint állítjuk össze. Ha valaki kapott egy állásajánlatot Franciaországból, például orvos, és tudja, hogy egy év múlva oda költözik, akkor célszerűen olyan dokumentumokat használunk, amelyek az első lépéseken túllendítik őt.
Mire figyeltek oda a román nyelv oktatásánál?
Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a gyerekek anyanyelvi beszélővel kommunikáljanak, ami nagyon fontos, mert ha megnézzük, hogy jelen pillanatban a gyerekek hogy sajátítják el a román nyelvet, hát leginkább sehogy (nevet). Ez egy olyan városban is probléma, mint Kolozsvár, ahol van valós kétnyelvűség, Székelyföldön pedig még nagyobb a baj.
Gyerekek úgy érkeznek el a nyolcadik osztályig, hogy a vizsgán nem tudnak megszólalni románul, mi pedig azt szeretnénk biztosítani, hogy legyen idő számukra, amikor kénytelenek román nyelven tevékenységeket folyatni. Ez azt jelenti, hogy például elmennek a piacra és kérnek románul egy kiló almát, kenyeret vesznek a boltban, a kórházban szóba állnak az orvossal, megszólalnak az utcán, bemutatkoznak és így tovább. Nem nyelvtani szerkezeteket, hanem szituációkat fogunk tanítani, ahol azt kell elérni, hogy ne féljen, hanem feltalálja magát.
Miért tartjátok fontosnak a hatékonyabb román nyelvoktatást?
Ha nem lesz, ahol megtanulnia románul a gyereknek, azt segítjük elő, hogy kialakuljon belőle egy frusztráció, és elvesszük a lehetőséget tőle, hogy jól érezze magát az országban – ezért máshol akar majd boldogulni. Fontos, hogy mennyire vagyunk magabiztosak az identitásunkban. Azt gondolom, hogy ennek egy fontos fokmérője, hogy mennyire vagyunk képesek elsajátítani egy idegen kultúrát anélkül, hogy veszélyben éreznénk magunkat. Szerintem lehet arra törekedni, hogy az erdélyi magyarok egy ilyen magabiztos identitást építsenek saját maguknak.
Az is fontos, hogy a kultúra elsajátításának egyik eszköze a nyelv, ha pedig részei akarunk lenni a romániai társadalomnak, akkor fontos, hogy magabiztosan szólaljunk meg románul. A magyarok nagyrésze eljut arra a szintre, hogy meg merjen szólalni románul, de ez nem elég: magabiztosnak kell lennie. Le kell bontani azt a kelet-európai gátlást, hogy csak akkor használunk egy nyelvet, amikor tökéletesen bírjuk – mert akkor soha nem fogjuk használni.
Emellett oktatni fogtok arab és perzsa nyelvet is. Milyen igény van ezekre?
Jelen pillanatban az arab nyelv oktatásában egyedül vagyunk a kolozsvári piacon, nincs orientalisztika tanszék sem, illetve az Európai Tanulmányok intézetében létrejött egy mediterrán tanulmányokat elősegítő központ.
Románia nem fogja elutasítani a menekültek befogadását, muszáj olyan szakembereket képezni, akik szóba tudnak állni velük. Ha Szíriában így zajlik a háború továbbra is, és a Közel-Keleten ekkora káosz marad, akkor a menekülthullám nem áll meg. Nekünk ezért fontos „előremenekülnünk”, képezni olyan embereket, akik a középszintű nyelvtudáshoz három-négy év múlva eljutnak, és képesek lesznek megszólalni arabul. Ez már lépéselőnyt jelent Romániának – Bukarestben vannak szakemberek, de Kolozsváron is szükség lesz rájuk.
A román nyelvtanfolyamról itt lehet többet megtudni, a Központ azokat is várja, akik önkéntes munkában vennének részt. A csapattal ezen a linken vehető fel a kapcsolat.
A különféle nyelvek mellett az iszlámmal is meg lehet majd ismerkedni. Milyen ismereteket nyújtotok az érdeklődőknek?
Orientalista vagyok és kifejezetten az iszlámra mint vallásra és mint filozófiai térre specializálódtam. Ilyenkor nyilván az az emberek első gondolata, hogy itt térítés zajlik, de nem. Egy fontos kulturális tudásról van szó, amelyet talán elfelejtettünk a haladásba vetett hitünk során: függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk ezekről a vallásokról, onnantól kezdve, hogy vannak vallásos emberek, ezzel a jelenséggel foglalkozni kell. Az nem járható út, hogy startból elutasítjuk őket, az első és legfontosabb lépés megérteni, hogy miért úgy épül fel a vallásos hitük, ahogyan.
Ez egy vallásfenomenológiai kurzus, ahol az iszlámot úgy tekintjük mint társadalmi jelenséget, és úgy próbáljuk megérteni, mintha szociológiakurzuson lennénk. Románul oktatunk, és arról lesz szó, hogy honnan jött az iszlám, ki volt Mohamed, miért olyan az arca az iszlámnak, amilyen, mennyire sokszínű ez. Kevés szó esik az iszlám teológiáról, mert ahhoz sok előképzettség kell.
Az a lelkesedés, amivel mi idegen nyelveket és kultúrákat tanítunk, egy missziót is jelent, ami azt célozza, hogy lefordítsunk egy másik kultúrát az itteni emberek nyelvére. Szeretek úgy gondolni magamra mint egy tolmácsra, aki nemcsak nyelvet, hanem kultúrát is fordít. A gyakorlati haszna mindennek, hogy az ember elmegy Tunéziába vagy Iránba, és meg tud szólalni a helyiek nyelvén, és tapasztalja, hogy mennyire hálásak ezért.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro



lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998